Éled a civil-kontroll!

Újra arra kérek mindenkit, hogy csatlakozzon az alábbi aláírásgyűjtéshez! Azt gondolom, íróasztal mellett ülve, néhány billentyű lenyomásával nem túl nagy erőfeszítés, hogy tehessünk valamit a saját érdekünkben! Arról nem is beszélve, hogy ez valóban "nem csak" egyetlen eseményt érintő cselekedet, hanem valós esélyt teremthet arra, hogy a jövőben minden egyéb történésnek kontrollját biztosíthassa számunkra. Ha ezt megtesszük, ékes bizonyítékát adjuk, hogy nem tehetnek velünk bármit olyan emberek, akik teli zsebbel és hassal döntenek olyan emberek sorsáról, amiről elképzeléseik sincsenek, csak "számok, statisztikai kimutatások"-ként léteznek a (Biedermeyer) íróasztalukon.

Egy kicsit magyarosítva Neil Amstrong híres mondását: Kis lépés az embernek, nagy lépés "A" magyarnak.

További információt a fenti címre kattintva olvashatnak...

Éled a civil-kontroll!

November 25-én név szerinti szavazással, egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés a képviselői költségtérítés megadóztatásáról szóló indítványt. Ez alapján az országgyűlési képviselők, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők februártól 15 százalékos adót fizetnek költségtérítésük és költségátalányuk után.

Ezzel kapcsolatosan hosszabb anyag olvasható a honlapomon a Napló (blog) pont alatt http://www.seresmaria.hu/blogpl.php?id=5), de a lényeg: EZ NEM MEGOLDÁS a mi kérdésünkre, csak porhintés, hiszen a költségtérítéshez továbbra sem kell számlákat bemutatni! Tehát ezután sem akarják hiteles bizonylatokkal igazolni a havi félmilliós nagyságrendű költségtérítést, azaz marad a “fiktív” kifizetés.

Kizárt, hogy a képviselők mostani döntésének hátterében valódi áldozatvállalás lenne. Sokkal inkább az, hogy érzik az egyre erősödő társadalmi ellenszenvet. Bízom abban, hogy ennek része ez a kezdeményezés is, és az egyre jelentősebb támogatás, amiért hálás köszönet. Csak most jött el igazán az aláírásgyűjtés folytatásának fontossága, mert újra kiderült, hogy "szentjeink keze" továbbra is maguk felé hajlik.

Minél több aláírót kell keresni, ezen fog múlni, és mindenkinek szólni, hogy ugyanezt tegye!

Ha most sikerrel járunk, az messze túlmutat egy egyszeri népszavazáson. Elindulhat végre egy civil-kontroll, ami bármikor működésbe hozható, ha a közérdek úgy kívánja.

Hogy állunk?

Ez az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, amit csak saccolni tudok most: kb. 34.000 aláírás született eddig. De hamarosan felkerül egy számláló a honlapra, ahol figyelemmel kísérheti bárki az addig beérkezett aláírások számát, és igyekszünk még néhány praktikus dolgot is feltenni.

Amiben segítséget kérnék: minél több helyre ki kellene ajánlani a honlapot, és ha van sajtós ismerőse bárkinek, kérem hívja fel a figyelmét arra, hogy érdekes dolog van itt készülőben…

Még valami fontos. Arra kérnék mindenkit, hogy csak akkor írjon vissza válasz e-mailt, ha tényleg fontos közlendője van, mert ha hirtelen több ezer válaszlevél jön, azt már képtelen vagyok feldolgozni a 4 gyerek mellett. Most tényleg az a legfontosabb, hogy olyanokhoz jusson el a hírünk, akik még nem tudnak erről semmit.

És nagyon örülök mindenkinek, meg annak is, hogy ilyen széles összefogás kerekedett.

Üdvözlettel: Seres Mária

Kiskunlacháza Polgármesterének beszéde

Az alábbi beszédet e-mailen kaptam. Valódiságát ellenőrizhetik a címre kattintva. Tartalmával - mit már az előző bejegyzésekből is ismerhetnek! -, mélységesen egyet értek! Ezért megosztom Önökkel is.

Répás József, kiskunlacházi polgármester péntek esti beszéde a helyi
erőszak elleni tüntetésen (gyöngyszem)

Kedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők!

Köszöntök minden kedves jelenlévőt, Kiskunlacháza és az ország más
településeiről hozzánk, közénk eljött polgártársunkat.

Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre a
brutális tettre nincs megfelelő szó. Mit lehet mondani egy szülőnek,
aki a gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy
élet 15 évesen kezdődik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt,
valami örökre véget ért.

Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni az
áldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen, és véglegesen eltemetni a
félelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy
11 éves kislányt akartak erőszakkal elrabolni, ahol most állunk,
fiatalkorú bűnözők iskolás gyermektől, több alkalommal, erőszakkal
vették el telefonjaikat, kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy
gyermekeket vertek meg hazafelé az iskolából. Ismeretlen fekete autók
cirkálnak iskoláink környékén. Idős emberek rettegésben élnek
házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik, leköpik, és kővel
dobáljak meg őket, ellopják tőlük azt, amiért egy életen át dolgoztak.
Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, sem törvényt.

Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nem
demonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke
hír, néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban.
Családjainkat, gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat.
Szomorúan hallom a parlamenti közvetítések során, hogy a Magyar
Országgyűlésben egy törpepárt képviselője folyamatosan rasszista és
fasiszta magyarokról beszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi
államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során
derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bűncselekményt.

Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknak nincsen helyük a magyar
közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogy magyarként másodrendű
állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünket agyonverhetnek,
meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hoz létre külön
felderítő csoportot, értünk senki nem kínál fel a nyomravezetőnek
pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy miniszter sem. Joggal
kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nem vagyunk
biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van
különbség bűncselekmény és bűncselekmény között.

Mindenki tudja, hogy egy békés, törvénytisztelő magyar nem szeret
demonstrálni. Egy tisztességes magyarnak elég a munkája és a családja.
De ma mégis össze kellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki
azt, ami mindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a
céllal jött, hogy azt mondja: elég volt a félelemből, elég volt a
bennünket ért erőszakból! Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a
gyilkosok! Kiskunlacházán nincs helye a erőszaknak, Kiskunlacházán
nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból!
Kiskunlacháza és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most
már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket, és
meggyalázzák a gyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.

Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhető ára. De ki és mi védjen
meg minket, ha vidéken alig van rendőr, sok esetben a rendőrnek sincs
becsülete és tisztelete. A rendőrt is ugyanúgy leköpik, trágár
szavakkal illetik, mint bennünket. Egy rendőr, ha intézkedni próbál
valakikkel szemben, őt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem
értünk vannak. Ma, aki embert öl, több esetben néhány év
börtönbüntetés után már szabadul. A médiumokban egy bűncselekmény
alkalmával nem arról beszélnek, hogy mit szenvedett el az áldozat,
hanem arról, hogy milyen jogai vannak az elkövetőnek. Nekünk,
kiskunlacházi polgároknak a családjaink biztonsága mindennél
fontosabb.

Követeljük az állandó rendőrőrs létrehozását községünkben! Követeljük
a gyilkosok és minden más bűnöző legszigorúbb megbüntetését, így a
büntető törvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó
szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a
polgárőrök számára több jogot és hatáskört biztosítsanak, hiszen ha
nincs elegendő rendőr, ki véd meg bennünket?

Óriási a politikai elit felelőssége. Tisztelt politikus hölgyek és
urak! Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell
dönteniük, hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bűnözőt és egy
tisztességes polgárt nem lehet egyenlő mércével mérni. A Rózsadomb
környékéről könnyű ítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy
azokra a településekre, ahol félelemben élnek az emberek, és akkor
megtapasztalják, milyen a mai magyar valóság.

Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik.
Miattad és mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy
embertelen világnak. Most megtesszük az első lépéseket, hogy
változtassunk azon, amin nehéz változtatni. De meggyőződésem, hogy ma
elindul egy olyan folyamat, amit követni fognak országunk más
településein is. Ma a kiskunlacházi polgárok példát mutatnak az egész
országnak összefogásból és közös tenni akarásból. Mi most be fogjuk
bizonyítani, hogy lehet békésen, némán és méltóságteljesen kifejezni,
amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanem valami ellen vagyunk itt.
Mi most az erőszak ellen demonstrálunk: az életért, az életünkért.

Köszönöm, hogy meghallgattak!